Az utcán sétáltam Holly-val, miután közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy változásra van szükségem.
A mostani énem minduntalan Jasonre emlékeztetett, és tudtam, ez nem jó.
Holly valami nagy változtatást szeretett volna véghezvinni – egy piercing, esetleg tetoválás szerinte pont megfelelő lett volna.
Persze ezekbe nem mentem bele. Tetoválást nem akartam, mert az örökre rajtam marad, és idős nénikeként nyilván nem azt akarom majd az unokáimnak mutatni, hogy „Nézd, a nagyi ezt varratta magára, miután az első barátja kidobta!”, a piercinggel meg csupán annyi bajom volt, hogy még a hideg is kirázott a gondolatra, hogy esetleg átszúratom a bőrömet.
Szóval Holly ötletei ezúttal nagyon nem jöttek be.
Miután vagy hatszor elmondta, hogy mennyire helyteleníti, hogy ellenzem az ötletét, megegyeztünk abban, hogy a hajammal csináltat valamit.
Bármit, amit akar, normális keretek között, és a hajamnak illenie kell hozzám.
Így hát úti célunk nem más lett, mint a fodrászat, ahová Holly jár.
Röpke tíz perc múlva meg is érkeztünk a szalonhoz. Egy hatalmas épületbe léptünk, és már előre rettegtem, mennyibe fog nekem kerülni az új frizura.
Nyilván sokba. Nagyon sokba.
Holly beljebb ment, és pár másodpercig nézelődött, majd mosolyogva integetett egy fiatal, pink hajú lánynak.
Az az utolsó simításokat végzett egy nőn, majd felénk lépkedett.
- Holly, micsoda meglepetés – ölelte meg nevetve.
- Pixie, szia! A segítségedre van szükségünk!
- Bármikor, tudod jól!
- Hadd mutassam be neked Saraht! – mutatott felém – Sarah, ő itt Pixie, osztálytársak voltunk a gimiben, Pixie, ő pedig a fogadott húgom, Sarah!
- Örülök, hogy megismerhetlek – szóltam.
- Én is nagyon örülök – mosolygott.
- Szóval – csapta össze két tenyerét Holly – Valami újdonságra lenne szükségünk. Valami dögös, menő újításra!
- Hmm – méregetett Pixie – Esetleg mit szólnátok a szőkéhez? Szőke, enyhén hullámos? – vonta fel a szemöldökét.
- Igen, első lépésnek talán jó lesz – méregetett Holly is.
- Remek. Akkor kezdjünk is hozzá.
Nem akartam elrontani a kedvüket, így hát beültem a székbe. A szőke hajszíntől nem voltam nagyon elragadtatva. Eredetileg is szőke vagyok, nem nagy újítás, ha visszafestjük. A hajam hullámos eddig nem nagyon volt, ez lesz az egyetlen újdonság.
Elgondolkodva figyeltem, ahogy Pixie kikeveri a színeket, majd lassan felviszi a hajamra. A várakozás sosem volt az erősségem, így már előre tudtam, hogy rendkívüli unalom fog társamul szegődni a következő fél órában.
Nem tévedtem. Míg én a festékben ültem, Holly és Pixie egymással fecsegtek – Pixie közben egy új vendégnek vágta elképesztően rövidre a haját.
Az órát bámultam. A percmutató még mindig nem mozdult. Elképzelhetetlen, hogy ilyen sokáig tart hatvan másodperc. Még mindig a hármason állt. Nem mozdult.
Balra néztem, elgondolkodva néztem a járókelőket. Mennyi féle ember létezik! Félelmetes, hogy mindannyian mennyire különbözünk egymástól.
Az ajtó előtt egy szerelmespár állt meg. A kirakatban nézték a rendkívüli akciót hirdető plakátot. Ha jól emlékszem, táskákat hirdettek vele. A fiú mondott valamit, mire a lány nevetni kezdett, és megcsókolta a szerelmét.
Fájdalom hasított a szívembe. A fejemet félrefordítottam, nem akartam látni, milyen boldogok együtt.
A percmutató elhagyta a négyest.
Mikor letelt a fél óra, Pixie szólt, hogy mehetek a hajmosóba. Miután ezzel végeztünk, a tükörhöz ültetett, és beszárította a hajamat.
Tetszett a végeredmény. A hajam sötétebb szőke lett, mint eredetileg, és szépen illett a fehér bőrszínemhez.
- A dauerral még egy hetet kell várni, addig egyenesen hagyjuk, rendben?
- Oké.
Fizettünk, majd hazafelé indultunk. Út közben Holly-nak csörgött a telefonja. Rövid ideig beszélt, majd letette, és felém fordult.
- Volna kedved megismerkedni ma este a barátaimmal? – kérdezte, én pedig megijedtem.
- Nem is tudom, ez…
- Ugyan már, Sarah, tizennyolc vagy, mikor fogsz szórakozni, ha nem most?
- Hát…jó. De te mondod el apáéknak!
- Oké!
Én várom a folytatást!!!:P
VálaszTörlés