NNNa. Üdv mindenki :) Boldog vagyok, mert
1. jók lettek a vizsgáim (német, magyar 5, töri 4, matek 3, de az jó...)
2. Pesten voltunk osztálykirándulni (I love Pest)
3. anya érettségijei is jól sikerültek
4. első lettem csapatban könyvtárhasználatin és helytörténeti versenyen is
5. van kivel beszélgetnem msn-en [(L) Vani)
Szánalmas vagyok – gondoltam magamban, miközben az ágyamon tehénkedtem, és csokifagyit zabáltam.
Végül is, Jason sosem mondta, hogy örökké velem szeretne lenni. Oké, szeretett, meg minden, de akkor is. Ráadásul nem is vagyok belé szerelmes.
Akkor viszont mért visel meg ennyire, hogy burkoltan kidobott?
Oké, közös megegyezés alapján inkább nem próbálkoztunk meg egy távkapcsolattal – ezt a maszlagot!
Még a hülye is kihallja belőle, hogy a közös megegyezés valójában egy szépen tálalt kosár.
Ráadásul a hülye viselkedésemmel – aminek okát tényleg nem értem, hiszen nem voltam belé szerelmes – az egész család hangulatát elrontottam.
Jó, ez így nem igaz. Holly továbbra is úgy pörög, mint a szakításom előtt.
Az órámra néztem – hét óra ötvennégy perc. Most indul Jason repülője. Tényleg elmegy. Tényleg itt hagy.
Itt hagy, egyedül, magányosan, emlékekkel tele, melyeket nem tudok elfeledni.
Nagyot sóhajtva kanalaztam volna a fagyiba, de persze elfogyott. Lehangoló. Még a csokifagyi sem áll mellém.
***
Arra ébredtem, hogy valaki dörömböl az ajtómon. Kizárásos alapon csak Holly lehetett az – apáék nászúton vannak, Rach meg még túl kicsi ilyesféle cselekvésekhez… -, én pedig úgy tettem, mintha meg se hallottam volna.
Holly jelenlegi viselkedése túl vidám volt most az én leginkább fekete égboltra emlékeztető lelkemnek.
- Ne már, Sarah, gyere ki!
- Nem!
- Meddig akarsz még ott bent poshadni?
- Hagyj békén!
- Ugyan már, Sarah, ne gyerekeskedj!
- Hagyj békén!
- Mind tudtuk, hogy nem Jason lesz életed örök szerelme. Gyere ki! Rach is hiányol már!
- Mit nem értesz azon, hogy hagyj békén? – kiabáltam.
- Csak törődöm veled!
- Fel nem foghatom, miért! Nem vagy nekem senki! – nyitottam ki dühösen az ajtót – Az apám új nőjének a húga vagy, de ennyi! Nem is értem, mit keresel itt! Ez nem a te lakásod!
Láttam rajta, hogy most megsértettem. Nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét, és bement a húgom szobájába.
Valószínűleg felvette a kicsit, mivel az abbahagyta a sírást.
Az ajtónak döntöttem a fejemet, és azon gondolkodtam, hogy most mit csináljak. Nem akartam megbántani. Minden furcsasága ellenére szeretem Holly-t. Olyan nekem, mint egy nővér. Egy nővér, aki próbál felvidítani, ha látja, hogy rossz kedved van, veled örül, amikor boldog vagy, segít, ha kéred, és feltétel nélkül szeret.
furcsa, de én is így szerettem Holly-t. Nem fűzött össze minket semmilyen vérségi kapcsolat, de nagyon fontos volt nekem.
És rettenetesen éreztem magam, amiért megbántottam. Sóhajtottam, végigszántottam a hajamon, és a baba szobája felé vettem az irányt. Holly éppen a kiságyba tette Rachelt.
- Holly…ne haragudj, én nem úgy gondoltam. Csak…csak meg akartalak bántani…rajtad vezettem le a bennem felgyülemlett feszültséget, pedig te érdemled meg ezt a legkevésbé. Ne haragudj rám, kérlek – suttogtam.
- Hát…tényleg nem esett jól, amit mondtál, de legalább kijöttél végre abból a barlangból – mosolygott rám, majd megölelt.
- Akkor szent a béke?
- Az!
folyt. köv.
Szia!
VálaszTörlésHát, sajnálom Sarah-t, de nekem nem volt a szívem csücske Jason, tehát nem bánom, hogy elmegy.
És... Jesszus ez már a 24. rész? :O :)
Így tovább! :)
Puszi, Kata