Hóvirág 22. rész

Hmm...oké, még nem ölt meg a félelem, de jelentem, közel jár hozzá :S:S

Az a nagy helyzet, hogy nem tudom, mikor lesz fent a kövi rész, mert jövő héten belsővizsgázom (olyan, mint egy mini érettségi :S:S:S), hétvégén meg osztálykirándulásom lesz, de majd viszek füzetet :)

Szóval, jelenleg enyhén szólva rettegek a holnaptól, tessék nekem szurkolni!

Jó olvasást....

Képek a képeknél

Holly aznap megint a barátjánál aludt, viszont vasárnap, mikor megérkezett, nagyon izgatott volt.

Persze én sem voltam teljesen nyugodt, hiszen ma jön Jason. Az ember pedig akarva-akaratlanul is izgul, ha a barátját hivatalosan akarja bemutatni a családjának, akár ismerik már, akár nem.

Vagyis a fél családjának.

Anya ugyanis éppen a barátjával, Jamesszel nyaral egy Isten háta mögötti kis szigeten.

Jason nyilvánvalóan tartott azért apáéktól, ugyanis már háromnegyed tizenkettőkor itt volt, holott mindössze pár utcányira lakik tőlünk, ami kocsival nem valami nagy távolság.

Jason szemmel láthatóan feszengett, és zavarban volt.

Hiába próbáltam nyugtatni, hasztalan volt.

Féltem, hogy az ebéd kínos lesz – egyik családtagom sem arról híres, hogy szószátyár típus. Szerencsére a félelmeim alaptalanok voltak, ugyanis Holly fenntartotta a társalgást, és az ő próbálkozásai a beszélgetésre jóval sikeresebbek voltak az enyémnél.

Ebéd után Jasont még vallatták egy kicsit apáék, aztán viszont mennie kellett.  Féltem, bár ez enyhe kifejezés az érzéseimre, szabályosan rettegtem.

Valami nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Jason teljesen zárkózott volt, és ez megijesztett.

Nagyon nem sikerült jól ez az ebéd, és rettegtem, hogy ezek után ki fog dobni.

Bár, elfogadta a meghívást az esküvőre, de ez még nem jelenti azt, hogy esetleg nem fog kidobni.

Az ajtóban adott egy határozottan szokatlan csókot, majd egy halk köszönés után elviharzott, mintha üldöznék. Rosszul esett a viselkedése.

De nem csak Jason volt furcsa aznap.

Holly teljesen kivetkőzött önmagából. Mindenen nevetgélt, olyan boldog volt, mintha most nyerte volna meg a lottón a főnyereményt, és teljesen kiszámíthatatlanul viselkedett.

Legjobban akkor lepett meg, mikor kivette Sam kezéből a kicsit, és elkezdett vele játszani.

Holly ugyanis nem szerette annyira a gyerekeket. Nem utálta őket, de nem is voltak a szíve csücskei. Rachcsel sem foglalkozott igazából sokat.

Csendben figyeltem őket. Holly a babával játszott, szeretgette, puszikat osztott neki, a kicsi pedig nagyokat kacagott – legnagyobb döbbenetemre azonban Holly is.

Valami történt vele, ebben biztos voltam.

És abban is, hogy nem akarja elmondani – akkor már jelzett volna valahogy.

Gondolkodtam, hogy vajon mit titkol, de nem jutottam semmire.

Fogalmam sem volt, mit nem oszt meg velem…

***

Hétfőn a szokásosnál is izgatottabban keltem. Gyorsan kipattantam az ágyból, mit sem törődve Rach bömbölésével, és a fürdőbe siettem.

Megengedtem a vizet a kádban, és amíg az töltődött, kifésültem a hajamat, és fogat mostam.

Miután lefürödtem, egy törülközőt magam köré csavarva visszamentem a szobámba, és a szekrényben kezdtem kutakodni.

A lila, kedvenc szoknyámat választottam, hozzá egy szürkésfehér felsőt, valamint egy fehér balerinacipőt.

Összefogtam a hajamat egy fekete hajgumival, és kiléptem a folyosóra. Holly-ba botlottam – farmerben volt, egy szürkés felsőben, és szürke cipőben -, akinek a kezében a húgom nézelődött. Elmosolyodott, amikor meglátott, és kaptam egy nyálas puszit tőle.

Lementünk a földszintre, ahol apa átvette a babát, Sam pedig éppen a táskájában kereste a kulcsokat.

Adott egy csókot apának, egy puszit a kicsinek, és a garázs felé vettük az irányt. Beültünk Sam Hondájába, és a belváros felé mentünk.

Negyed óra múlva a kicsike üzletben voltunk, és nem tudtunk dönteni. Sam nem akart hatalmas ruhát, mivel úgy gondolta, túl idős már ahhoz. Holly-val csak a szemünket forgattuk, de Samet lehetetlenség meggyőzni.

Végül egy fehér, egyszerű, mégis gyönyörű ruhára esett a választásunk. Egyszerűen tökéletesen állt Samen.

Ezután a koszorúslányruhák jöttek.

Holly-val egyetértettünk abban, hogy mindketten nagy abronccsal rendelkező ruhát szeretnénk.

Felpróbáltam egy sárga, rövid ruhát, de elég nevetségesen festettem, így inkább tovább kerestem.

Holly bezzeg egyből megtalálta A ruhát. Kék volt, nagy abronccsal, pántok nélkül, és úgy állt rajta, mintha ráöntötték volna. Ugyan olyan már nem volt, csak egy másik színben, így végül felpróbáltam azt.

Rózsaszín volt, és legnagyobb meglepetésemre egész jól néztem ki benne.

Úgy döntöttünk, ez tökéletesen meg fog felelni.

A ruhákat megvettük, majd elmentünk cipőt keresni.

Bő egy óra múlva az autóban ültünk, és hazafelé tartottunk. Mindhármunknak kaptunk mindent. 
Túl jól sikerült minden. Túl jól, hogy igaz legyen

 

 

.