Nagyon boldog szülinapot, Mercikém! Na, milyen 15-nek lenni? :))
Visszatérve a részre: könyörgöm, legalább egy tetszik/nem tetsziket nyomjatok! Komit már meg se próbálok kunyerálni...
Nem tudom, hogy kerültem Sissy ágyába, de határozottan ott voltam. Ahogy a fejfájás is.
Mocorogni kezdett mellettem valaki, de hála Istennek, csak Sissy volt az.
A tegnapi ruha volt, rajta, és ahogy végignéztem magamon, megállapítottam, hogy én sem pizsamában vagyok.
Kómásan kikeltem az ágyból, majd elindultam a folyosó felé. Aztán rájöttem, hogy Sissy-nek is van fürdője, így visszafordultam.
A fürdője hatalmas volt, és a természetes színek domináltak benne. Használtam a vécét, majd a zuhanyzó felé indultam. Lehúztam a ruhát, és beálltam a zuhany alá.
A vizet langyosra állítottam, és behunyt szemmel élveztem, ahogy a vízcseppek leszaladnak a testemen.
Hamar végeztem, és egy törülközőbe csavarva magamat visszamentem a szobába. Megkerestem a tegnapi ruhámat, és felöltöztem.
Közben Sissy is felébredt. Lassan felült az ágyban, és a szemeit dörzsölte. A haja össze-vissza állt, arca nyúzott volt.
A kezén már nem volt kötés, de így talán csak még szörnyűbb volt a látvány, ahogy a csuklójánál ott lapult fenyegetően a heg.
Beleborzongtam a gondolatba, hogy esetleg újra megteheti.
Lassan magához tért, és álmos szemekkel pislogott rám.
- Hány óra van?
- Fél kilenc – néztem az órára.
Erre nyögött egyet, és visszazuhant az ágyba.
Kopogtattak az ajtón, és egy pillanattal később Kirah lépett a szobába, kezén tálcát egyensúlyozott.
Letette a tálcát a szépítkező asztalra, majd Sissy-hez lépett. Adott egy puszit a homlokára – Sissy felnyitotta a szemeit, és csodálkozva nézett rá -, majd a fürdőbe ment.
Lánya ezután engem tüntetett ki csodálkozó pillantásával, azonban látszott rajta, hogy még mindig az előző eseten gondolkodik.
Közben Kirah visszatért, és egy poharat az én kezembe, egyet Sissy-ébe nyomott, majd gyógyszert is kaptunk.
- Fejfájás csillapító. Vegyétek be, pár percen belül sokkal jobb lesz.
- Köszönjük – mondtam, mire csak egy kedves mosolyt kaptam.
Sissy anyukája kiment a szobából, így ketten maradtunk. Ő visszadőlt az ágyba, én pedig a tegnap estén gondolkodtam.
Sissy nem bírja az alkoholt. Nagyon nem.
Pár pohártól már teljesen kivetkőzött önmagából, izgatóan táncolt, és hátborzongató kinézetű férfiakkal flörtölt.
Mikor az egyik ilyen elhívta „motorozni”, ő meg gondolkodás nélkül rábólintott a dologra, akkor döntöttem úgy, hogy közbe kell avatkoznom.
Megragadtam a könyökét, és elhúztam a sráctól, aki nem nagyon törődött vele.
Szóltam a lányoknak, hogy nekünk itt befejeződött az este, de nem engedtek.
Ava haverja, Eric – akivel a múltkor vízipipáztunk, jutott eszembe – megragadta a kezemet, és a táncparkettre húzott.
Közben Natalie-ék felmentek a színpadra, és egy pörgős számba kezdtek bele.
Fél szemmel Sissy-t néztem, aki egy másik sráccal táncolt eléggé összesimulva, én pedig döbbenten fedeztem fel, hogy a mi táncunk sem különbözik sokban az övékétől.
A következő számnál párcserét tartottunk – azaz én táncoltam Sissy-vel, a srácok meg minket bámultak. Lassan éreztem, ahogy a tabletta, amit Sissy párja adott mindkettőnknek, hatni kezd.
Önfeledten ringattunk a testünket a zene ritmusára, nem törődve a külvilággal, csak egymásra figyeltünk. Különös pillanat volt. Sissy-vel teljesen egymásra hangolódtunk, tudtuk, mit fog csinálni a másik, mi lesz a következő mozdulata.
Aztán a zene, és ezzel a táncunk is véget ért. Kiszáradtunk mind a négyen – én és barátnőm a táncoktól, a fiúk meg… valami mástól -, így elmentünk inni.
A tervezett italom ásványvíz volt, de aztán Eric haverja ajánlott nekünk valami újfajta alkoholkeveréket, amit mindenképpen ki kell próbálnunk.
A lötty – ami egyébként a véres-citromos energiakoktél-bomba nevet viselte – valami borzalom volt, de a fiúknak ízlett, viszont láttam, hogy a mellettem álló szőkeség sem volt elragadtatva tőle különösebben.
Az ivás után újabb táncok következtek, egyre jobban belejöttünk.
Táncoltam Sissy-vel, Ninával, Eric haverjával, de a legtöbbet magával Ericcel.
Rettenetesen jó táncos volt, de mindig figyelt arra, hogy az ember ne érezze mellette magát rosszabbnak.
A táncból összesimult ringatózás lett, abból tapogatás, aztán csók.
És egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy taxiban ülök, miközben mellettem Sissy és Richard legalább annyira hevesen falják egymást, mint én és Eric.
Döbbenten meredtem a tájra, mögöttem pedig Sissy levegő után kapott. Ezek szerint neki is beugrottak az emlékek.
- Úr Isten – suttogta – Úr Isten. Anya meg fog ölni.
Nem fordultam felé. Ha ő alapos vitára számít, én mire számíthatok? Még telefonálni is elfelejtettem apáéknak! A fenébe, most nincs itt Holly, hogy kihúzzon a bajból!
Az ajtón ekkor rontott be Anna, nyomában a nyúzott Nattel.
- Hát itt vagytok! Égre-földre kerestünk titeket este!
- Kerestünk? – kérdeztem.
- Nat hajnali egykor azzal ébresztett fel, hogy eltűnt a bajkeverő húga és a szintén bajkeverő barátnője!
- Eltűnt? – dadogta Sissy.
- Hol a fenében voltatok? – lövellt villámokat a szemével. A kezét a csípőjére tette, és fenyegetően bámult ránk.
Nem szólaltunk meg, eléggé egyértelmű volt a helyzet. Két lány, akiket két pasi szédít, ráadásul jól be is piáltunk, aztán szőrén-szálán eltűntünk. És nem csak mi, de a srácok is. Ennél egyértelműbb nehezen lehetne.
A lányok fejcsóválva kimentek a szobából, Sissy pedig felkelt, és egy gyors zuhany után felöltözött. Leült az ágyára, én pedig mellé telepedtem.
Csendben gondolkoztunk a helyzetünk abszurditásán, aztán kétségbeesett arccal rám nézett.
- Most mit csináljunk? – kérdezte szinte sírós hangon.
- Nem tudom – vontam meg a vállamat. Tényleg nem tudtam.
Mások mit csinálnak ilyenkor? Mit kéne csinálnunk ezek után?
- Talán az lenne a legjobb, ha nem foglalkoznánk vele – mondtam.
- Úgy gondolod?
- Már megtörtént, visszacsinálni nem tudjuk.
- Valóban nem.
- Akkor tegyük ezt.
Odamentem a táskámhoz, majd a mobilom után kezdtem kutakodni. Kaptam jó pár sms-t apától – ezek a fenyegető hangvételű üzenetek voltak, mint „Ha nem hívsz fel most azonnal, szobafogság lesz a vége!”- és párat Samtől – „Sarah, tényleg fel kéne hívnod apádat, lehetetlen vele beszélni!”, „Sarah, remélem minden rendben! Hívj, amint tudsz!”.
Írtam nekik egy választ, hogy úton vagyok, aztán összeszedtem a cuccomat, és Sissy-hez fordultam.
- Most mennem kell. Valószínűleg szeptemberig ki sem tehetem a lábamat a szobámból.
- Vigyázz magadra!
- Te is!
Hazaérve apa és Sam fogadott, és kaptam egy jó kis fejmosást. A szobafogságot végül elkerültem, de egy hétig így is este hétre itthon kell lennem. Felmentem a szobámba, majd bekapcsoltam a laptopomat, és felléptem az e-mailjeimhez.
Unottan kattintottam a beérkező levelekre, arra számítottam, hogy az a bizonyos egy új üzenet valami hirdetés.
A feladónál Jason címe volt. Magamban elcsodálkoztam azon, hogy nem érzem azt a szívfájdalmat, mint pár hete, csupán egy kis izgatottságot fedeztem fel magamban.
Kedves Sarah!
Bizonyára váratlanul ér levelem, ennek ellenére vettem a bátorságot, és megírtam. Őszintén remélem, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van veled, és nem emészted magad a múlt miatt.
Barátokként váltunk el, és én szeretném ezt a barátságot egészségesen tartani. Fontos vagy nekem, mindig is fontos voltál, azonban azok az érzések, amiket eleinte éreztem irántad, átmentek testvéri szeretetbe. Hiányzol nekem, így most veszem a bátorságot, és felteszem a kérdést: lenne kedved eljönni hozzám pár napra Németországba? Gondolkozz el rajta, és majd írd meg a válaszodat! Amennyiben nem akarsz egyedül jönni, azt is megértem, tudok szerezni jegyet jutányos áron – az egyik ismerősöm a reptéren dolgozik. A szállás miatt ne aggódj, a lakás, amit bérelek elég nagy kettőnk, esetleg hármunk számára!
Várom a válaszod!
Ölel:
Jason
Meglepett Jason és a levele, ám átgondolva nem találtam akkora hülyeségnek.
Az utóbbi időben túlságosan megváltoztam, és sajnos nem a jó irányba. Talán szükségem lenne pár nap pihenőre.
Ahogy Sissy-nek is. Egy öngyilkos-hajlamú lánynak nem jó, ha az eset után rögtön bulizni viszik. Sajnos ezt későn ismertem fel.
Egy dologban biztos voltam: ha én megyek, viszem magammal Sissy-t is.
Lementem a konyhába, ahol Sam főzött valamit. Rachel az etetőszékben ült, és éppen az ennivalóját szórta szét a falakra. Mosolyogva vettem a kezembe, majd megpusziltam. Sam hátrafordult, majd egy nedves rongyot vett a kezébe, és eltakarított lánya után. Közben a kicsi az ölemben gügyögött, és az ismert két szót ismételgette – ana, lufi.
Felálltam, és átadtam Samnek, miután a karját nyújtotta felé.
Ellenőrizte, hogy tiszta-e a pelenka, majd visszaadta nekem, és nyomott egy puszit a kicsi arcocskájára.
- Felvinnéd lefeküdni, kérlek?
- Persze.
Átöltöztettem a pizsiébe, besötétítettem, és lefektettem a picit. Lementem az ebédlőbe, ahol már apa is ott volt, és előadtam nekik a tervemet, miszerint szeretnék elmenni Németországba.
Egy kicsit hazudtam, azt mondtam, Sissy hívott meg, Jason pedig kimaradt a történetből, de apa nem kedvelte, így biztosan nem mehettem volna, ha megemlítem őt.
Beleegyeztek, nekem pedig már csak barátnőmet kell meggyőznöm.
Felhívtam, de nem vette fel, ezért, később újra próbálkoztam – ezúttal sikeresen.
Nem kellett sokat győzködnöm, szerencsére a szülei is elengedték. Írtam egy üzenetet Jasonnek, aki megígérte, hogy elküldi a jegyeket.
Így jutottunk három nappal később a Németországban található reptérre. Felkaptam a csomagjaimat, Sissy ugyanígy tett, majd megrohamoztuk a kijáratot.
Jason írta, hogy sajnos nem tud kijönni elénk, de hagyott nekünk kulcsot az egyik szomszédjánál.
Fogtunk egy taxit, és bediktáltam a címet. Érdeklődve nézelődtem az ablakból, Sissy viszont szinte unottan üldögélt.
- Voltál már itt valamikor?
- Több hónapig itt laktam a közelben – vont vállat.
- Hogy-hogy?
- Rokonaink vannak itt, és ide jártam iskolába. Tizenöt voltam, amikor kijöttem.
- Az hosszú idő – jegyeztem meg.
- Az. De nézd a jó oldalát! Folyékonyan beszélek németül.
Pár perc múlva megérkeztünk egy emeletes ház elé. Kiszedtük a csomagokat, kifizettük a taxit, aztán az ajtó felé indultunk.
Jason azt mondta, hogy Monika Rittert keressem, ő jó barátja, és ráadásul angolul is tud.
Megnyomtam a nevéhez tartozó gombot, mire nem sokára egy nő szólt bele.
- Igen?
- Jó napot, Sarah Scott vagyok, Jason Swensonnál vendégeskedünk.
- Á, igen, emlékszem! Jöjjenek csak be! 4/B.
- Köszönjük!
A ház modern volt, viszont lift nélküli. Felmentünk a lépcsőkön, és bekopogtunk a megfelelő lakás ajtaján. Szőke hajú, kék szemű nő nyitott ajtót.
- Sziasztok, lányok! Gyertek csak be – tárta szélesre az ajtót.
- Jó napot – köszöntem, ahogy Sissy is.
- Monika vagyok, Jason szomszédja!
- Én Sarah vagyok, ő pedig Sissy.
Leültünk a kanapéra, és beszélgettünk egy kicsit, majd menni készültünk, amikor befutott Jason.
- Sarah? Jó ég, de megváltoztál! – ölelt át lelkesen.
- Öhm… szia – zavarban voltam. – Hadd mutassam be a barátnőmet!
- Sissy Van Tiss – nyújtotta kezét.
- Jason Swenson. Örülök, hogy találkoztunk!
- Úgyszintén.
Meglepett Sissy hidegsége. Most tényleg úgy viselkedett, mint egy gazdag, elkényeztetett lány. Jasonre tekintettem, és láttam, hogy őt egy cseppet sem zavarja Sissy modora.
Észrevétlenül méregette a lányt, Sissy pedig egyre pirosabb volt.
Ha jól sejtem, ezekben a pillanatokban fogalmazódott meg benne a kérdés: Miért is fogadtam el ezt az utat?
Király!:D
VálaszTörlés