Hóvirág 33. rész

Komolyan...ez elszomorító

Két hét telt el, én pedig minden nap látogatásomat tettem a Van Tiss villában.

Sissy rögtön másnap magához tért, de nagyon kába volt a sok vérveszteségtől, és nemsokára vissza is aludt.

A lábadozás után pedig jöttek a pszichológussal töltött órák – Mr. és Mrs. Van Tiss nem annyira akart, de Mrs. Van tiss nővére, a doktornő csak úgy fogadott titoktartást, ha ezeket az órákat megkapja Sissy.

A legfiatalabb Van Tiss lány gyűlölte, hogy pszichológushoz kell járjon. Nem mondott neki sok mindent, és a napjának kilencven százalékát olvasással töltötte.

Néha beszélgetett velem is.

Egy héttel az eset után Anna és Nat elmentek bulizni. Helytelennek találtam, fel sem foghattam, hogy képesek vígan bulizni, mikor otthon van a lelkileg instabil húguk, aki bármikor a fejébe veheti, hogy megöli magát újra.

Engem is hívtak, de én inkább ott maradtam Sissy nyakán.

Szó szerint. Szerintem eléggé idegesíthettem, ugyanis gyakorta hátra pillantott, és mikor meglátta, hogy még mindig ott vagyok, megrázta a fejét, és újra belemerült a könyvébe.

Viszont ezek miatt sem hagytam magára – egyszer olvastam, hogy az öngyilkosság egyik fő oka, hogy az emberi egyedül érzi magát, szeretethiánya van, azt hiszi, senkinek sem fontos.

Pontosan tudtam, hogy ez ebben a helyzetben nem helyén való – láttam, mennyire féltik a húgukat a lányok és a szülők is -, de megértettem, miért hiszi azt, amit.

Mintha mi sem történt volna, a család élete ott folytatódott, ahol abbamaradt. Nem töltöttek több időt a lánnyal, nem kérdezgették, csak ritkán, és akkor is beérték teljesen sablonos válaszokkal.

Éppen ezért döntöttem úgy, hogy én bizony nem hagyom, hogy Sissy újabb őrültséget csináljon.

Nem beszélt velem gyakran, csendesen eltöltöttük egymás mellett az időt, ő olvasott, én meg mindenfélét csináltam. Mégis éreztem, hogy jól esik neki, hogy ott vagyok vele.

Ez alatt az idő alatt azonban lassacskán rájöttem, hogy – szégyen-nem szégyen -, de akarva-akaratlanul is gyűlölni kezdem a lányokat.

Ahelyett, hogy itt lennének a húgukkal, ők inkább pasiznak, buliznak, isznak, drogoznak, és ezt undorítónak tartottam.

Kezdtem lassan megbizonyosodni afelől, hogy talán a családnak Sissy a legnormálisabb tagja – Sissy, akiről eleinte azt hittem, hogy egy flúgos, bolond kislány.

Közben egyáltalán nem volt az.

Ebben a két hétben türelmetlenebb lettem Nattal és Anna-val szemben, míg Sissy-vel viszont egyre jobban megtaláltam a hangot.

Eleinte azért jöttem, hogy Natnek segítsek, és Sissy-re figyeljek, azonban azt kellett észrevennem, hogy már egyáltalán nem érdekelt, mi van Natalie-val. Az egyetlen személy, aki miatt jöttem, az Sissy.

***

Natalie buliba hívott. Nyilván még nem vette észre, hogy már nem tartom a legjobb barátnőmnek.

Először nemet akartam mondani, aztán rájöttem, hogy Sissy nem élhet örökké a négy fal között, holott ez jelenleg nagyon is úgy tűnik.

Így hát kopogás nélkül rátörtem az ajtót Sissy-re – az ágyon olvasott - , és közöltem vele, hogy öltözzön, mert buliba megyünk. Csak bámult rám nagy szemekkel, mire nagyot sóhajtottam, és a szekrényéhez léptem.

A ruhái nem voltak kifejezetten bulis cuccok, mégis sikerült valamit összeválogatnom neki. Elküldtem fürödni- hajat mosni, és szerencsére hajlandóságot mutatott. Addig visszamentem Nathoz, és megmondtam neki, hogy Sissy is jön. Elhúzta a száját, aztán megvonta a vállát. Ezt igennek vettem.

Visszamentem Sissy-hez, aki pont ekkor lett kész. Bementem a fürdőjébe, és sminkek után kezdtem kutatni. Meglepődtem azon, mennyi és milyen sminkcucca van. Nem hittem, hogy sminkelt, de csak örültem a szerencsémnek.

Leültettem, és már éppen hozzákezdtem volna, amikor azt mondta, hogy inkább majd ő.

Átadtam hát neki a cuccokat, és csak néztem nagy szemekkel, ahogy készít magának egy profi sminket.

Kikent engem is, majd felöltöztünk, és lementünk az udvarra.

Nat és Anna végignéztek rajtunk, majd Anna vadul vigyorogni kezdett, és felmutatta a hüvelykujját, jelezve, hogy jól nézünk ki, Nat viszont egyszerűen elfordította a fejét.

Mért érzem úgy, hogy nem örül a húga jelenlétének?