Hóvirág 29. rész

Nyolc nap telt el. Nyolc napja ismertem meg Holly bandáját.

Öt napja vagyok benne én is a bandában.

Egy napja tűnt el szőrén-szálán Holly.

Hogy miként történt mindez? Bevallom, én sem értem. Egyik nap még egy barna hajú, átlagos tanuló vagyok, másnap meg szőke, hullámos hajú dalszövegíró egy zenekarban.

The Namorados. Azt jelenti, szenvedélyes. A zenekar tagjai mind szenvedélyesen szeretik a zenét. Az életüket adnák érte. Én nem különben.

Egyre jobban megismertem őket.

A két bolondos fiút, Brandont és Pate-Ricket, akik képesek bármiből viccet csinálni. Mint a gyerekek. Ennek ellenére nagyon szerettem őket.

Megtudtam, hogy Brandon egy foglalt lány után ácsingózik, aki viszont rá se hederít. Én azonban még emlékszem, hogy az a bizonyos lány hogy nézett a fiúra aznap este, mikor azt hitte, senki sem látja.

Pate-Rick, aki orvosnak tanul, a zenekar mellett egyetemre jár. Azt mondja, bírja, de én nem vagyok ebben annyira biztos. Az orvosi nehéz, különösen, ha az embernek mellette zenekara van.

Nina, a kedves, vidám lány. Az ember azt gondolná róla, hogy egy törékeny teremtés, holott ez egyáltalán nem így van. Képes bárkinek leordítani a haját a fejéről, aki esetleg megemlíti, hogy túl fiatal egy adott dologhoz.

Nina és Pate-Rick kapcsolata volt a lehető legédesebb dolog, amit valaha láttam. Aranyosak voltak együtt, és a legjobb dolog az egészben, hogy soha nem jutott Jason az eszembe, ha rájuk néztem. Bezzeg máskor.

Ava és Nat mindketten élték még lázadó tini-éveiket. Ők voltak a legfiatalabbak a csapatban – Nat velem egyidős volt, Ava pedig két hónappal idősebb nálunk. Gátlástalanul kihasználták, hogy jól néznek ki, és ragadnak rájuk a pasik.

Sokszor randiztak, és még többször hívtak engem magukkal.

Én pedig vagy mentem, vagy nem. Többnyire mentem, ugyanis igazat adtam nekik – ki akarom használni, hogy tizennyolc éves vagyok. Fiatal, kötelezettségektől mentes.

Lázadni akartam. Úgy igazán.

Nat szerint egy pasi kiváló segítséget tud nyújtani a felejtésben. Nekem pedig mire volt a legnagyobb szükségem? A felejtésre.

Így ebben a pár napban nem mutattam tüskéket, ha egy pasi közeledni akart felém. Randikra mentem. Táncoltam, flörtöltem velük.

De nem hozták el a kívánt hatást.

Aztán tegnap Holly szőrén-szálán eltűnt. Azt hittük Sammel, hogy esetleg hazament, vagy a barátjához, de tévedtük.

A szülei azt mondták, haza nem ment, a barátja pedig nem vette fel a telefont.

Aggódtam érte.

Sam azt mondta, várjunk még egy kicsit, aztán megpróbáljuk újra a barátját. Idegeskedve mentem be a szobámba.

Az íróasztalra pillantva egy fehér lapot pillantottam meg. Félbe volt hajtva, rajta pedig a nevem szerepelt.

Drága Sarah!

Annyira sajnálom, hogy nem tudtam tőled személyesen elbúcsúzni! Hidd el, nekem fáj talán a legjobban, hogy csak ezt a levelet tudom magam után hagyni nektek! Nem tudok elégszer bocsánatot kérni tőletek, hogy egy szó nélkül mentem el. Sajnálom, sajnálom, sajnálom, és még százszor sajnálom!

Ennek ellenére szeretném a bocsánatotokat kérni!

Kérlek, engedd meg, hogy elmondjam, mit miért tettem!

Nyilván tudod, hogy nem vagyok az a típus, aki képes sokáig egy helyen megmaradni. Másfél éve, amikor felhívtam Samet, hogy eltölthetnék-e egy kis időt nála, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen értékes barátra, kishúgra fogok szert tenni.

Bevallom, tudtam apád és Sam kapcsolatáról. Nem ért meglepetésként, mikor megtudtam, hogy a sógorom lánya is velünk lesz. Nem sok mindent hallottam rólad, amit pedig elmondtak, az alapján egy csendes, unalmas lánynak gondoltalak. Mekkorát tévedtem!

Fokozatosan nyíltál meg felém, én pedig mindig ledöbbentem azon, hogy lehettem annyira buta, hogy nem tűnt fel, mennyire értékes vagy. Több, mint egy csendes lány, aki elvesztette az öccsét, átélte a szülei szakítását, kiragadták az addig megszokott környezetéből.

Ismeretlen volt számomra, hogy féltettelek, mikor összejöttél Jasonnel. Sejtettem, hogy ez lesz a vége, nem titkolom. Sarah! Nem érdemes bánkódni miatta! Fiatal vagy, ezernyi lehetőséged van még! Ha pedig az Isten egymásnak teremtett titeket, hidd el, találkozni fogtok még!

Irigykedtem rád. Irigykedtem Jason pillantására, amikor rád nézett. A köztetek lévő kapocsra.

Aztán találkoztam Zackel. Azt mondta, első látásra belém szeretett. Először kételkedtem benne.

De nem szállt le rólam, szinte már zaklatott. Így végül beadtam a derekam. Elmentünk randira, és csodálatos volt.

Telt-múlt az idő, és lassan egymásba szerettünk.

Aztán megkérte a kezemet. Én pedig, amilyen őrült vagyok, igent mondtam. Gyors, titkos esküvőt terveztünk. Egy icipici esküvő, amiről még a rokonok sem tudnak.

Sajnálom, hogy nem lehettél ott!

A szüleim kedves emberek. Viszont tudtam, hogy elleneznék a szerelmünket, ezért úgy döntöttünk, hogy elszökünk. Amint megtudják, hogy férjhez mentem, nálatok fognak keresni. Ezért nem árulom el, hová megyünk!

De nem fogok eltűnni! Ezt megígérem! Mindig fogok neked írni, és csak reménykedem benne, hogy a leveleim nem a kukában kötnek majd ki.

Sarah! Használd ki az életet, és ne habozz, ha döntést kell hozni, hallgass a szívedre!

Szeretlek, kicsi húgocskám:

                                                                                                                      Holly

Ui.: Kérlek, add át Saméknek, hogy sajnálom, és hihetetlenül hiányoznak már most!

Könnyek csorogtak le az arcomon. Hát elment. Tényleg elment.

Viszont legalább boldog.

Végre igazán boldog.