Hóvirág 28. rész

Meghoztam a következő részt. Köszönöm a kommenteket!

Oldalra új szavazást tettem ki, kérlek véleményezzetek, hogy melyiket szeretnétek előbb!

Képeket teszek fel oldalra a szereplőkről.

Ajánlott zenék:

http://www.youtube.com/watch?v=I-jpbwmw4mQ

http://www.youtube.com/watch?v=WNK_kuaf-Qc&feature=related

Valamint az összes többi tpr dal, de én ezeket gondoltam :)

A barna hajú lány valóban Ava volt. És valóban gyönyörű. Igazából Hófehérkére emlékeztetett a Hófehérke és a hét törpéből. A szája vérpirosra volt festve, a szeme füstös. Haja éles kontrasztot alkotott hófehér bőrével.

A vörös kislány Nina volt, és nem volt kislány. Húsz éves volt – nevetve mondta nekem, hogy mindenki maximum tizenhatnak nézi, és állandóan elkérik a személyiét, ami igazán idegesítő tud lenni egy idő után. Kedves lány volt, az első benyomásom határozottan pozitív volt. Az egyetlen, ami nem tetszett benne, az volt, hogy boldog párkapcsolatban élt Pate-Rickkel. Úgy látszik, nem tudok szabadulni a boldog párocskáktól.

A hosszú, szőke hajú lány Natalie volt, és legnagyobb meglepetésemre közölte velem, hogy ő Anna, volt barátnőm húga. Egy kicsit meglepett vele. Két évvel volt fiatalabb nála, és volt egy ikertesója, aki Németországban van.

Németország. Németország, ahol Jason van. Nagyot sóhajtottam.

Valamiért egy hang óva intett attól, hogy esetleg barátkozni kezdjek Natalie-val. Nem értettem, mért van ennyire a lány ellen az eszem és szívem. Natalie határozott volt, és vezető-típus. Nyilvánvalóan neki volt a legnagyobb tekintélye a csapatban.

Holly az órájára nézett, majd közölte a csapattal, hogy ideje indulni a színpadra.

A lányok Avára néztek, aki sóhajtott egyet, becsukta a szemeit, majd bólintott. Felálltak, és elindultak. Közben csatlakoztak hozzájuk a fiúk is.

Hárman maradtunk a boxban – én, Holly és Nina.

-          Ne tévesszen meg Nat külseje – szólalt meg Nina -. Valójában egy nagyon kedves lány, csak merész. Néha túlságosan is.

Bólintottam, majd újra hallgatásba merültünk. A színpad felé néztem. A srác, akit nem ismertem még, bánatosan nézett jobbra, egy lányt figyelt.

Vállig érő, barna haja volt, egy fehér felsőt viselt, lila sállal és barna kardigánnal, és egy fehér nadrágot. Szép lány volt, bár elég kényelmetlenül érezte magát – ez látszott rajta. Egy srác odament hozzá, és megcsókolta.

Behunytam a szememet. Újabb szerelmespár.

Aváék közben felmentek a színpadra, és most a hangszereket próbálták. Jeleztek Natalie-nak, aki ez után a mikrofonhoz lépett.

-          Szép jó estét mindenkinek! Fogadjátok sok szeretettel a The Namorados-t!

Sikítások és taps hangzott fel, majd belekezdtek. Az első egy lassú szám volt, Natalie pedig leült egy székre.

Nyugodt dallamokat kezdett játszani Ava, Natalie pedig énekelni kezdett.

Sosem hallottam még a Natalie-éhoz fogható hangot. Egyszerűen csodálatos volt. Kicsit rekedt, enyhén mély.

Tökéletes.

A magas hangokat ugyan olyan tisztasággal énekelte, mint a mélyebbeket.

Behunytam a szememet, és úgy hallgattam. Ebben a dalban nem volt szerepe a dobnak és a basszusgitárnak.

Ava pengetett, Natalie pedig énekelt. Több volt, mint nagyszerű.

Mintha egy angyal énekelne.

A dalnak sajnos hamar vége lett. A következő szám egy gyorsabb dal volt, és ebben szerepet kapott már Pate-Rick és Brandon is.

Egyszerűen a rabjává váltam Natalie hangjának. Annyira tökéletes volt, és nem tudtam senkiéhez sem hasonlítani. Talán nem is létezik olyan személy, akinek Natalie-éhoz hasonló lenne a hangja.

Összegezve a ma estémet: örökké hálás leszek Holly-nak, hogy elhozott ide. Nem bántam meg egyetlen percét sem a mai estémnek – vagyis, jobban belegondolva, mégis. Bánom, hogy eleinte unszimpatikus volt számomra Natalie. A dalai után, a szívszaggatóan keserű szerelmes számok és az energikus, az embert mindenképpen feldobó dalok után képtelen voltam unszimpatikusnak tekinteni őt.

Aki ilyen átéléssel tud énekelni, nem lehet rossz ember.