Mért van olyan érzésem, hogy Ti most szórakoztok velem? Vanna, köszi a komit (L)
A Tonight egy kis klub volt a város egy szegényebb részében. Kívülről elég elhanyagoltnak tűnt a hely. Egyedül biztos nem mennék be oda, az biztos.
Holly látta rajtam, hogy eléggé irtózom a helytől, így megragadva a karomat húzott az épület mellett lévő sikátorba. Egyre jobb. Vajon mikor ugrik elő az egyik kuka mögül egy ember, aki ártatlan, fiatal lányokra vadászik?
A gyilkos végül mégsem ugrott elő sehonnan, mi pedig bekanyarodtunk az épület mögött.
Meglepett, amit ott láttam.
Az elől tapasztalt lepusztultság itt egyáltalán nem volt jellemző. Pár lépcső vezetett fel egy teraszra, aminek elülső, korlátos részén nagy, vérvörös betűkkel ott díszelgett a klub neve: Tonight.
A kiírással szemben volt egy nagy vasajtó, mely most nyitva állt – két ember cigizett az erkély nyitott részénél.
Holly fellépdelt a lépcsőkön, majd az emberekre mosolygott. Azok visszamosolyogtak rá, és adtak neki egy-egy puszit.
A klubba lépve hallottam a halk zenét, de egyelőre csak egy kis előtérbe jutottunk.
Velünk szemben, egy boltív mögött kanapék voltak, jobbra pedig egy folyosó. Továbbindultunk – a zene egyre erősödött -, majd megálltunk egy jegyszedő pultnál.
- Szia Holly – mosolygott rá a rózsaszín hajú lány.
- Helló, Petra! Naték itt vannak már?
- Igen, úgy öt perce érkeztek.
Holly bólintott, majd továbbmentünk. A lány nem kérte a jegyeinket, így nem foglalkoztam vele. A jegyszedő pult után jobbra és balra is egy-egy ruhatár volt. Bementünk a bal oldaliba – Holly köszönt a lánynak -, majd az ott található csigalépcsőn lementünk.
Egy hatalmas terembe jutottunk – egyelőre a galériára. Külön kis boxok voltak, mindegyik tele. Holly célirányosan elindult előre. Átmentünk egy kis hídon – alattunk a táncoló tömeg vonaglott -, majd a sarokban lévő öltözőbe bement Holly.
Egy barna hajú, huszonéves fiú épp a pólóját vette fel.
- A többiek? – kérdezte Holly.
- Nina és Natalie éppen azon fáradoznak, hogy fájdalomcsillapítót szerezzenek Avának, Brandon pedig azt a barna hajú kiscsajt, Bloomot fűzi.
- Bloom?
- Tudod, Ava előző szerzeményének az ikerhúga.
- Ahham. Ha Ava nem tud fellépni, tudod, hol találsz!
- Persze – mosolyodott el a srác.
Kimentünk az öltözőből, és a híd közepénél lévő lépcsők egyikén lementünk a tánctérre.
A szemben lévő bárpulthoz igyekeztünk. Út közben Holly megállt, majd nagyot sóhajtva a fejével a boxok felé intett. Lehuppantunk az egyikhez, majd a táskájában kezdett keresgélni.
- Akivel az előbb beszéltünk, az Pate-Rick volt. Véletlenül se szólítsd Patricnek! Arra érzékeny. É-vel kell mondani a nevét, és minden rendben lesz.
- Pate-Rick?
- Ahham. Victor Pate-Rick a teljes neve, de a Victorról az a véleménye, hogy nem illik hozzá, viszont a szülei kijelentették, ha meg meri változtatni a nevét, akkor nem támogatják anyagilag tovább az egyetemét.
- Van egy zenekara?
- Igen. Vagyis ez közös. Jó, ez így nem teljesen helyes. Pate-Rick a dobos, Ava és Brandon gitároznak, Nat pedig énekel, és néha ő is gitározik. A dalokat én meg Nina írjuk. Ő Pate-Rick barátnője. És néha beugrok Ava helyett. Tudod, a családja sokat utazik, és van olyan, amikor nem tudja magát kihúzni a közös családi kirándulásból.
- Azt a. Egy saját zenekar – suttogtam. Közben Holly megtalálta, amit keresett.
- Mindjárt jövök, csak ezt odaadom Avának, mielőtt…
- Oké.
A tekintetemmel követtem, ahogy a mosdó felé közelít. Éppen elé ért, amikor kinyílt az ajtó, és három csodaszép lány lépett ki rajta. Az egyiküknek hosszú, hullámos szőke haja volt. Vékony volt, mint a másik kettő. Rövid, krémszínű ruha volt rajta, fekete harisnya és magassarkú. Középen egy sötétbarna hajú lány állt, csukott szemmel. Holly odament hozzá, és a karját a vállára tette. Valószínűleg ő Ava. A harmadik lány valahogy kilógott a sorból. Vörös, hullámos haja volt, és egy kék kisruhát viselt. Viszont hihetetlenül fiatalnak tűnt. Egy kislányra emlékeztetett, főleg, ha a mellette lévő Avára néztem.
Holly mondott nekik valamit, majd elindultak felém.
