Hóvirág 20. rész

Halihóóóóó!

Először is, kaptam egy díjat Musafantól, örök hála érte, viszont ezt már megkaptam egyszer, úgyhogy most nem teszem ki újra, ha nem gond :)

Másodszor: gratulálni szeretnék a drága Holdfénynek, amiért bejutott a gimibe :) Ügyi vagy, csajszi (L)

Harmadszor: Köszönöm a komikat, pipákat, jól esnek

Negyedszer: a szokásosnál hosszabb a rész, bár így sem egy nagy was ist das....

Ötödször: Jó olvasást!

Hatodszor: Várom a komikat!

 

A háztól kétsaroknyira voltunk, mikor csörögni kezdett Holly telefonja. Miközben ő bosszankodva felvette, én csendesen hálát adtam Istennek.

Holly pár percig beszélt, vitázott, majd fenyegetőzött, aztán beadta a derekát a vonal másik végén lévő személynek, és a számomra két leggyönyörűbb mondat hagyta el a száját: „jó, hazaviszem Sarah-t, és jövök! De ha este kitúrsz az ágyból, ne is számíts rá, hogy legközelebb is nálad alszok!”.

Sajnálkozó arcot vágtam, miközben közölte velem, hogy az estére tervezett csajos dumálást el kell halasztanunk egy másik estére, de valószínűleg elég bénán adtam a csalódott arcot.

-          El tudom képzelni, ez neked mekkora tragédia!

-          Hát…

-          De nem úszod meg, Sarah! Ne is számíts rá! Holnap kitálalsz!

Csendesen durrogtam magamban, amit ő nyilván beleegyezésnek vett.

A házhoz érve sietősen kipattant a kocsiból, és beszáguldott a házba. Fejcsóválva követtem, azonban a nappaliban apa megállított.

Csendesen, csak a kezével hadonászva hívott magához – gondoltam, Sam a picit altatja.

Megragadta a vállamat, a lépcső felé pillantott, és sietősen, a hálójukba terelt.

-          Sarah, szeretném, ha ma te vigyáznál este a kicsire!

-          Öhm… oké. De miért is? – kíváncsiskodtam.

-          Sammel vacsorázni megyünk. Aztán…

-          Aztán?

-          Aztán megkérem a kezét. Vagyis, ezek a terveim…

-          Sam magán kívül lesz az örömtől!

-          Gondolod?

-          Egészen biztos vagyok benne!

-          Jó… csak ennyit szerettem volna.

Felmentem az emeletre, és bekukkantottam Rach-hez. Sam a karjában ringatta, a kis tündér pedig álmosan pislogott, majd lassan lehunyta szemeit.

Hangosan szuszogott, és Sam ruháját markolta.  Ő éppen ekkor nézett fel, és rám mosolygott.

A kiságyba tette a húgomat, majd adott neki egy puszit, és halkan kijött, maga után becsukva az ajtót.

-          Mond csak, Sarah, volna kedved elhívni a barátodat vasárnapra hozzánk?

-          Vasárnapra? Persze. Megkérdezem!

-          Remek.

Rám mosolygott, és lement, én pedig a szobám felé vettem az irányt. A szekrényemből kivettem egy nadrágot, és átöltöztem.

Éppen a felsőt vettem magamra, mikor csörögni kezdett a telefonom. A kijelzőre pillantottam, és láttam, hogy Holly keres. Egyből a lehető legrosszabb dolgok jutottak eszembe… nagyon szerettem őt, de néha kicsit túlságosan kotnyeles.

-          Holly? Szia.

-          Sarah, hihetetlenül jó hírem van! Képzeld, Zac szerzett négy jegyet abba a csúcsszuper bárba, amit a múltkor úgy megbámultunk! Emlékszel?

-          Persze. De mikor is lesz ez az egész?

-          Ma este héttől, úgyhogy irány készülődni! Azt a cuki kis ezüst ruhát vedd fel, ott van a szekrényemben!

-          Holly...

-          A hajadat nem kell túlbonyolítani, elég, ha feltűzöd, vagy akár maradhat kiengedve is!

-          Holly…

-          Á, és a smink! Feketét tegyél fel, jó vastagon! Vagy ne is, az ezüst ruhához jobban megy a…mindegy, csak hozd majd el az ezüst és fekete színű szemhéjfestékemet!

-          Holly…

-          Ja, és persze a szempillaspirált, szemceruzát, és hozz nekem egy pár műszempillát!

-          Holly, én nem tudok menni!

-          Micsoda? Miért?

-          Apa megkért, hogy vigyázzak a kicsire. Vacsizni mennek Sammel.

-          Ah, kár.

-          Az…

-          Viszont holnap tényleg nem szabadulsz! Már furdal a kíváncsiság!

-          Azt elhiszem – nevettem.

-          Mennem kell. Majd még beszélünk! Szia!

-          Szia!

Letette a telefont, én pedig leültem a lépcsőre, kezemben a kis füzetemmel.

Az embernek különböző helyeken jön meg az ihlete bármiféle íráshoz – nekem ez a hely a lépcső volt. Itt mindig csend volt, mivel csak nekem, Holly-nak és Rachnek van itt a hálója, viszont a pici általában Sammel volt, így nem volt nagy ezen a szakaszon a járás.

Most mégsem jött az ihlet.

Írtam pár sort, aztán mindig áthúztam őket. Végül az egész füzet egy merő káosz lett a sok áthúzott szótól, így inkább becsuktam a füzetet.

Lementem a nappaliba, és emlékezetből tárcsáztam Jason számát.

Vártam, de csak a hangpostával tudtam beszélni. Gyorsan elmondtam, miszerint Sam ebédre invitálja őt vasárnap, és hívjon vissza, majd letettem.

Sam ekkor lépett ki a szobájából. Csinosan fel volt öltözve, de látszott rajta, hogy ideges. Gyorsan odajött hozzám, elmondta, mit csináljak a húgommal, ha felébred, éhes lesz, és a lelkemre kötötte, ha bármi gond van, azonnal hívjam fel. Bólogattam, majd elköszöntem tőlük, mikor apa megelégelve Sam véget nem érő monológját arról, hogy mit kell csinálnom, ha tűz üt ki, miközben melegítem a kicsi tejét, a vállára tette a kezét, és elmentek.

folyt. köv.