Közeledünk a végéhez :)
Egy kis cukrászdában ültünk négyen – én, Sissy, Jason és jó barátja, Tine. A galériából le lehetett látni az utcára – emberek sétáltak, élvezték a hűvösebb időt a nagy forróság után.
Tine-én kívül mindannyian egy-egy nagy fagyi kelyhet ettünk – sokkal jobban élveztem, mint otthon -, a lány előtt meg egy szénsavas vízzel teli pohár volt, benne citrommal.
Állítása szerint fogyókúrázik, ezért nem eszik, illetve iszik semmit a vízen kívül, ami egészen biztos, hogy nem hizlal. Felvont szemöldökkel meredtem rá, mikor ezt elmondta, mire ő is ugyan így nézett rám. Furcsálltam, hogy amiatt, mert kórosan soványnak találja magát, nem hajlandó enni. Én erről a fagyi kehelyről akkor sem mondanék le, ha cukorbeteg lennék. Jó, akkor talán lemondanék…
Nagyon jól éreztem magamat, Jason vicces és kedves volt, és legnagyobb meglepetésemre nem kavart fel a jelenléte, mint ahogy azt korábban hittem.
Egy jó barát volt, de ennyi. Semmi szerelmes érzés és társai.
Viszont, ahogy láttam, Tine nem így volt ezzel. Szabályosan ráakaszkodott Jasonre, és gyakran rajta maradt szerelmes tekintete.
Viccesnek találtam, ahogy ilyen nyílt módon legelteti rajta a szemét, és csak reménykedni mertem abban, hogy én nem produkáltam hasonló pillantásokat.
Velem ellentétben Sissy nem érezte jól magát. Látványosan unatkozott, és nem rejtette el gyűlölködő pillantásait sem, amiket Tine-re vetett. Azt gondoltam volna normál esetben, hogy barátnőmnek bejön Jason, de gondolataimat megcáfolandó Sissy ugyan olyan ellenségesen bánt a fiúval, mint megismerkedésük pillanatában.
Csalódtam, mert reméltem, hogy majd esetleg barátok lehetnek, de a jelen helyzetben ezt elképzelhetetlennek tartottam.
Egy kicsit haragudtam Sissy-re, amiért ilyen fagyos és ellenálló.
Miután elfogyasztottuk a rendelésünket, elindultunk hazafelé. Tine eleve másfelé tartott – német irodalom korrepetálásra ment -, mi pedig Jason lakása felé.
Közel lakott, kétsaroknyira az üzletektől, így hamar odaértünk. Felmentünk a tetőtérbe, majd, miután Jason kinyitotta az ajtót, leültünk a kanapéra. Jason hozzánk hasonlóan letelepedett, majd a telefonon tárcsázni kezdett.
Mint kiderült, pizzát rendelt, ami alig fél órán belül meg is érkezett.
Leültünk az asztalhoz enni, de a hangulat feszült volt. Csöndben ettük a pizzánkat, egy szót sem szóltunk.
Miután végeztünk, Jason megmutatta, hol fogunk aludni.
Egy tágas, sárga, világos szobába léptünk be. Középen, az ablak alatt egy nagy franciaágy volt, oldalt egy szekrény, mellette egy heverő, azzal szemben pedig egy íróasztal.
A falakon nem voltak képek, valójában a szoba kicsit üres volt – szép, de mégis üres.
- Valójában ez egy vendégszoba. Néha, ha sokáig nem végzünk a tanulással, van, hogy itt alszik valamelyik haverom – vont vállat Jason.
- A tanulással, mi? – vigyorogtam rá cinkosan.
- Igen, azzal. Viszont ma este szórakozni megyünk!
- Mi ez a többes szám? – bökte oda Sissy.
- Hát… ha fáradtak vagytok, akkor maradhatunk itthon is – nézett rám.
- Nekem mindegy. Én nem vagyok fáradt – vontam meg a vállamat.
- Jó. Felőlem – mondta Sissy.
Jason magunkra hagyott minket, mi pedig elkezdtünk készülődni.
Visszafogottabb ruhát húztam fel – fekete volt, masnival a hasamnál -, és egyszerű sminket festettem fel magamra.
Nem úgy, mint Sissy. Akármennyire is kedvelem a lányt, sajnos azt kell mondanom, hogy egy prostituált Barbie-babának öltözött.
Az arca teljesen fehér volt, kis pirosítót tett az orcáira. A szája élénk rózsaszínben pompázott, akárcsak a szemei, bár azok egy halványabb árnyalatot kaptak. A haját kivasalta, a természetes hullámok eltűntek belőle. A sminkjével nem is lett volna akkora baj. A ruhája volt túl kihívó.
Ezüstszínű borzalom volt, fényes, rövid, és maximálisan kihívó. Az összképet magas sarkú cipővel, hatalmas karika-fülbevalóval, karkötővel és vastag nyakbavalóval toldotta meg.
Gyanítom, az ikertestvére holmija közül is került be a bőröndbe egy-két darab.
Kétkedve tekintettem a lányra. Hová lett a szerény, csendes Sissy?
- FEJEZET
Jason tetszését sem nyerte el Sissy kinézete. Felhúzott szemöldökkel nézett rá, majd rám kapta a tekintetét, én pedig vállat vontam.
Lementünk, majd beültünk a taxiba. Jason bediktálta a címet, majd elindultunk.
Az út csendben, feszélyezetten telt. Jason próbálta oldani a feszültséget, de Sissy fagyos pillantásai belerekesztették a szavakat.
Sokszor vetett rám Jason segélykérő pillantásokat, de ilyenkor én is bezsebeltem Sissy-től egy-két pillantást.
Alig negyed óra múlva megérkeztünk egy club elé. Színes neonfeliratok hirdették a nevét, mi pedig bementünk, kikerülve a sort. Könnyen beengedtek – Jason fent volt a meghívottak listáján -, majd elvegyültünk a tömegben.
Enyhe hányingerem volt, úgyhogy elutasítottam minden táncfelkérést, és letelepedtem egy boxba.
Rendeltem egy pohár ásványvizet, emellé kaptam még bónusz alkoholt is Jason jóvoltából.
Körbenézve láttam, hogy nem csak Sissy barátnőm jött kihívó ruhában. A lányok nyolcvan százaléka alig takaró ruhákban volt, extra magas sarkú cipőkben tündököltek.
Sissy gyakorlatilag elmerült a zenére hullámzó tömegben.
Ittam egy kicsit az ásványvízből, majd a mellém telepedő Jasonre függesztettem a tekintetemet.
- Ne haragudj Sissy-re! – kértem.
- Furcsa egy lány, annyi biztos. Valójában nem értem, miként kerültetek ti össze.
- Valójában én sem értem a viselkedését. Egyáltalán nem ilyen.
- Vagy csak ezt hiszed.
- Nem. Biztos vagyok benne.
- Eléggé biztos vagy benne.
- Száz százalékig. Ismerem őt.
- Vagy csak azt hiszed – mondta.
- Lehet. De olyan időben lettünk barátok, amikor nem lett volna képes megjátszani magát.
- Olyan időben?
- Biztos vagyok benne, hogy nem játszotta meg magát. Most azt csinálja.
- Vagy éppen akkor játszotta meg magát, és most adja az igazi énjét.
- Ugyan honnan tudnád, alig pár órája ismered! – fortyantam fel.
- Jó, jó, nyugi – emelte maga elé védekezően a kezeit.
- Bocs.
- Semmi
- Hű, emberek, milyen tartalmas ez a beszélgetés – jött oda gúnyolódva emlegetett barátnőm.
- Sissy, beszélhetnénk négyszemközt? – álltam fel.
- Felőlem – vont vállat.
Útbaigazítást kértem Jasontől a mosdó hollétének irányába, majd kézen ragadva a makacs nőszemélyt mögöttem megindultam a helyiség felé.
Egy szó nélkül jött utánam, majd megálltunk a mosdókagylóknál.
Azt terveztem, hogy kérdőre vonom a viselkedéséért, de ekkor két lány jött ki a helyiségből, ahol a mosdók voltak.
Az egyik lány enyhén véres nadrágot hozott a kezében.
A hátam borsózni kezdett. Sokkolva kezdtem számolgatni magamban. Sissy közben visszavedlett az angliai Sissy-vé, és a tükörbe bámult hosszasan és elgyötörten.
- Ne haragudj rám – suttogta.
Nem válaszoltam. Újból elkezdtem számolni.
- Csak… nem is tudom, mivel magyarázhatnám a viselkedésemet. Ne haragudj rám – kérlelt.
Tizenöt…tizenhat…tizenhét…tizennyolc…tizenkilenc…húsz…huszonegy…huszonkettő…huszonhárom…huszonnégy…huszonöt…huszonhat…huszonhét…huszonnyolc…huszonkilen…harminc…
Már harminc. Lehetetlen.
